Hová szórjuk a fahamut?
Aki fával tüzel, hamar szembesül azzal a problémával, hogy hová is tegye a hamut? Sajnos a régi szokások szerint sok helyen a kertben szórják szét. Fontos azonban figyelembe vennünk, hogy bármilyen talajtípusba is kerül be a hamu, azt már nagyon nehéz eltávolítani onnan.
Kutatások bizonyítják, hogy a hamu a növények számára csak nagyon kevés értékes tápanyagot tartalmaz. Az 1%-os kálium tartalommal rendelkező hamut nem tekinthetjük értékes „trágyának”, annál is inkább, mivel minden agyagos talajtípus (a cikk Svájcban íródott – a szerk.), különösen a kerti föld, amúgy is túl sok káliumot tartalmaz. A magas káliumtartalom megnehezíti a növények számára a víz és egyéb tápanyagok felvételét.
Az égetés következtében felhalmozódó nehézfémtartalom, még természetes faanyagok elégetésekor is több, mint amit a növény a növekedése során el tud vonni a talajból. Ha a talaj túllép egy bizonyos nehézfémszintet, annak súlyos következményei lehetnek. Többek között a növényi maradványokból nem képződik humusz. Így mindenkinek, aki a hamut szétszórja a földjén, tisztában kell lennie azzal, hogy így a talaj termékenységét kockáztatja, visszafordíthatatlanul károsítva azt.
Svájcban például díjazás ellenében elszállítják a hamut, valamint nagy mennyiségű hamu esetében lehetőség van – az egyes kantonok utasításainak megfelelően – közvetlenül a lerakóhelyre szállítani.
A probléma, mint oly sok minden, ami civilizációnk velejárója, túlmutat önmagán. A fenntarthatóság kapcsán manapság egyre inkább előtérbe kerülő vidéki életforma természetszerűleg megengedi, hogy a hetente egy-két vödörrel keletkező fahamut egy egészségügyi séta keretében a közeli erdőbe gyalog vagy kerékpáron kivigyük és szétszórjuk. Őseink valószínűleg ezt is tették. Egy városban mindez csak jelentős környezetterheléssel és kiadással valósítható meg, főleg, ha a fafűtés – mint ahogy az a fosszilis energiahordozók egyre gyorsuló kimerülése következtében várható – egyre tömegesebb méreteket fog ölteni. Arra a kérdésre, hogy mennyi fahamut szórhatunk a komposztálónkba, a köbméterenkénti 2-3 kilogrammot szoktuk ajánlani. Mint minden hasonló esetben, a hamunál is a koncentráció a fő probléma. Ha megoldható, hogy nagy területen szórjuk szét a hamut, ez mindenképpen jobb megoldás a hulladéklerakóban történő elhelyezésnél. Ezzel ugyanis a problémát a jövő generációkra hagyományozzuk, mint ahogy szoktuk: koncentráltan. Kérdés, hogy a begyűjtés és elszállítás amúgy is túlterhelt környezetünk számára milyen hasznot jelent. Mindent összevetve: városi környezetben jelenleg valószínűleg legésszerűbb megoldás a nagymennyiségű, kihűlt hamu kukába szórása. (a szerk.)
Ha mégis szeretnénk a kertben haszosítani a fahamut, legyünk nagyon körültekintőek.
A fahamunak nincs különösebb tápanyagpótló hatása. A fa égésével a nitrogén és a kén teljesen elillan a fejlődő gázokkal. Kevesebb mint 10%-ban tartalmaz káliumot, körülbelül 1-2%-ban foszfort, és igen kis mennyiségben mikroelemeket, vasat, mangánt, bórt, rezet és cinket. Nyomokban tartalmaz viszont nehézfémeket, ólmot, kadmiumot, nikkelt és krómot is!
A fahamu a legnagyobb mennyiségben, a tűzifa fajtájától függően, körülbelül 25-30%-ban kalcium-karbonátot tartalmaz, ami a savanyú talajok kémhatásának növelésére (mészpótlására) alkalmas. A fahamu nagyon finom szemcséjű, ezért a talajra szórva gyorsan fejti ki hatását. A talaj pH-jának indokolatlan növelése, a fahamu szükségtelen kiszórása azonban megnehezíti a növények tápanyagfelvételét, ami a legtöbb növény esetében enyhén savanyú (pH 7 alatt) talajon a legtökéletesebb. Magas pH-tartományban a mikroelemek felvehetetlenné válnak a növény számára, és hiánytünetek jelentkeznek rajtuk.
A fahamu felhasználható mennyisége a kertben a talaj típusától és kémhatásától függően változó. 5,5 pH alatti savanyú talajon mészkedvelő növények számára évi egy alkalommal 10dkg/m2 fahamu 15 centiméter mélységben történő bedolgozásával kedvezőbbé tehetjük a talaj kémhatását. A káliumigényes zöldségkultúrák esetében, így a gyökérzöldségeknél bátran használhatjuk, de olyan területre ahová a következő évben burgonyát kívánunk vetni, semmi esetre se vigyük ki. A dísznövények közül a rózsa töve köré szórhatjuk, gyümölcsösökben az őszibarack esetében használhatjuk hasonló módon. A fahamut a biokertészek is kedvelik. A növények köré szórva megvédhetik vele az állományt a csigáktól és a hernyóktól. Káposztaféléknél megelőzhető vele a tőrothadás és a káposztalepke hernyójának kártétele is csökkenthető.
A fahamut a legjobb télen összegyűjteni, és kora tavasszal, száraz talajra szórni, majd bedolgozni. Vegyes (fa-szén) tüzelésű kályhákból származó, vagy más hulladék (papír, műanyag) égéstermékével kevert hamut nem szabad felhasználni a kertben! A fahamut ne használjuk együtt nitrogéntartalmú műtrágyákkal. A fahamut a gyepre csak olyan területeken szórjuk ki, ahol a talaj savanyú kémhatása miatt gondot okoz az erős mohásodás.
A komposzthoz a többi alapanyaghoz viszonyítva legfeljebb 3%-os arányban adjunk fahamut. Nagyobb arányban használhatunk fahamut a komposztásához, ha sok tűlevelet halmoztunk a komposztra.