Komposztálok, tehát vagyok!

Komposztálni annyi, mint kezet nyújtani a természetnek, visszatalálni a rég elvesztett paradicsomba; összeölteni az elvágott köldökzsinórt. A komposzt, a humusz maga az élet, ittlétünk egyik alapköve. A komposztálás tisztelgés a természet előtt, szelíd lázadás saját bebetonozott, leaszfaltozott énünk ellen. A főszereplők most végre nem mi vagyunk, hanem száz és ezer milliárdnyi honfitársunk ezen a bolygón: baktériumok, gombák, algák, gyűrűsférgek, csigák, ászkák, pókok, százlábúak, ezerlábúak és ki tudja még hányféle csodaszerzet.

Segítsünk nekik, hogy ők is segíthessenek!

Jó komposztálást!